A település története

Nagyút kedvezõ földrajzi adottságai, a közeli patakok, vizek, legelõk, jó termõtalaj lehet a magyarázata annak, hogy a szarmaták is lakóhelyüknek választották. Egyik águk a lótenyésztõ jazigok étek itt a II-IV. században Krisztus után. Ezt az M3-as nyomvonalán feltárt gazdag régészeti leletek bizonyítják. Késõbb avar kori népek is éltek itt, melyet temetõmaradványok igazolnak. Az Árpádok idején az Aba nemzetség birtokát képezte a település. Elsõ okleveles említés 1301-bõl való Noguth névalakban (elõforduló egyéb nevek: Nogwoth, Neguch, Negut).

1322-ben Szécsényi Tamás erdélyi vajdáé lesz a birtok. A XVI. század közepén a törökdúlás elpusztította, de ezen század végére újra benépesült, és a debrõi uradalom tartozéka lett. 1603-tól a Rákóczi-család birtokába került. 1710-ben I. József császár gróf Althán Mihály Keresztélynek adományozta 40 000 forintért. 1740-ben báró Grassalkovich Antal vette meg az összes debrõi birtokot és ezt fia, Antal 1771-ben örökölte, aki hercegi rangra emelkedett. Késõbb 1825-ig a báró Orczy-család bérelte, majd nagyanyai örökség címén Forgách Antal tulajdonába került, aki véglegesen eladta gróf Károlyi Györgynek, így lett tulajdonosa késõbb a településnek az elsõ köztársasági elnök gróf Károlyi Mihály (1919-1920). A XIX. század második felében és a XX. század elején igen fellendült itt a kapitalista mezõgazdasági termelés. Négy major épült meg: Közép-major, Csárda-major, Csikó-major, Göböly-járás. 1897-ben Storl Agust német fõgépész irányításával uradalmi központi gépmûhely, és ugyanezen idõszakban négyszintes gabonaraktár is épült. Az 1870-es években a ma is meglévõ Eötvös: iskola létesült. Az 1930-as években az akkori állam mintafalut kívánt megépíteni, mely Csonka János és Deáki Zsigmond tervei alapján 1939-1940-ben készült el. Az új falut a négy major cselédei és a 77 helységbõl ide települt lakosok alkották. 1947-48-ban betelepült a községbe Tarnóca és Erzsébettér tanyák lakossága is. Mai iskolája 1941-42-ben épült, a templomot a lakosság közösen a Rákosi-idõszakban építette (1950-53). Ma a lakóháza többsége vezetékes ivóvízzel, gázzal, telefonnal ellátott. Legrégibb emléke az 1791-bõl származó Szent Vendel-szobor. Ma Göböly-járáson vállalkozó tevékenység keretében versenylótenyésztés folyik.